a hontalan

mostanában, miután megszabadultam a kósza gondolatfoszlányoktól, egyre többször azon kapom agyam, hogy önálló, online kutatásba kezd. azt keresi, hogy milyen lett a világfelfogásom, politikai beállítottságom, szexuális hovatartozásom. van-e még közöm a kommunizmushoz, a led zeppelinhez, vagy yoko ono némelykor lágy, máskor vad zenéjéhez. mit gondolok a zsidókról, mit a cigányokról, hogyan viszonyulok a színes bőrű emberekhez. készülök-e a forradalomra, polgárháborúra; mit vett el tőlem a rendszerváltásnak nevezett szemfényvesztés, mit az mszmp, mit a jogutódja, s mit a fidesz? nyilván költői ez a sok kérdés, mert megválaszolni értelmetlen lenne. hiszen mit is érnék vele, ha azt mondanám, hogy földönfutóvá tett ez a „modern, új világ” a maga embertelenségével, miközben az idő szakrális lényege mit sem változott. az isten és ember viszonya viszont annál többet. nagyhatalmú egyházak, istenes vezetői bolydulnak bele perverz pornográfiába. elkorcsosult az ember, újra olyan lett, mint régvolt. öl, rabol, hol azért, mert rászorítják, máskor a túlélésért. elkorcsosult az isten: csodás világunk szárnyaszegett lett, mert az ember igyekszik megszabadulni intelligenciájától, gondolataitól, hogy csupán a nyers erő felhasználásával érvényesüljön. a gyűlölet úgy borítja be a világot, mint a pókháló az elhagyott fészer zegzugait. az áldozatok pedig előbb – utóbb úgyis megjelennek, mert a túlélés felülírja a vágyakat, az álmokat. igen élni szeretnénk, sokáig, jómódban, szeretve, szertelenül. ám, nem adatott meg nekünk mindez. a magyarnak már az is legyőzhetetlen akadály lehet, hogy magyar. utálnak bennünket majdnem annyira, mint a zsidókat; megvetnek bennünket majdnem annyira, mint a cigányokat; s ráadásként, nyakunkba ült egy ocsmány hatalom, amely embertelenül kizsákmányol, s oligarchák chippendale hadával támad, mint bögöly a levágott farkú lóra. magyar a magyarnak emel bitót, ácsol vérpadot; magyar rendőrhadak, mint vérszívó élősdiek, úgy támadnak a kifosztott, kizsigerelt nomád, pogány, a nemzetállamtól rég leszakadt egyedekre. nekünk, magyaroknak, még mindig fontos a magyarságunk, nem akarunk lengyel lenni, sem orosz, sem spanyol, sem amerikai. magyarnak születtünk, magyarként halunk: akár hagyják akár nem! a hatalom azonban egyre durvább módszereket vet be: már nem cél a jóléti társadalom megteremtése, a hatalom úgy „gazdálkodik” a magyar emberekkel, mintha rabszolgatartó lenne. tulajdonképpen az is, hiszen az országban belterjes rabszolga kereskedelem virágzik. a hatalom megmondja, hogy dolgozhatsz-e, s ha igen, mit és hol, és mennyiért? a világ más részein is hasonló helyzet kezd eluralkodni. nagyon nagy baj van a társadalmakkal, már nem felelnek meg a ma emberének. a hatalom mindenhol kizsákmányol, s a nemzetállamok kezdik elveszíteni nemzetállami értékeiket, státusukat. az embernek lépnie kell, magasabbra, egy új minőség megteremtése a cél. s hogy milyen lesz a következő társadalom? nem tudni, de reményeim szerint humánusabb a mainál, kevesebb kizsákmányolással, emberibb megnyilvánulásokkal. féltem magunkat, az embert, féltem az állattól! nemzetemet pedig a felmorzsolódástól, mert nemzetsüllyesztő erők bontogatják zászlaikat! 

a bőr alatt, vagy már mélyen a húsban is? annyi bizonyos, hogy a fidesz folyik mindenből, ez már látható és szagolható is; merthogy szaga van a fidesznek! magyarország pedig nincs többé. az impetigo a kezdeti szakaszból átlépett a fertőző stádiumba. az alulról nyitott középosztály remekül működik. az egykulcsos adózás, amely lehetővé tette a modell kialakítását, elveszi a pénzt az alsó rétegektől, és a középosztály bezsebelheti. az átrendezett adóztatás nem kímélte a kispénzű embereket, rokkant, idős, nő, férfi,beteg; mindegy volt! a középosztályból pedig kihullt a szemét, s vitte magával az ótvart. úgy tűnik, a folyamat eredményeként szépen megtisztult a középosztály, s egyre több lehetőséget ad tagjainak,hogy fellépjenek a hőn áhított felső tízezerbe. mindenki azt gondolja, hogy az impetigó csak lent, a mélyben fertőz. talán igaz az állítás, de ezek a kiszolgáltatott embertömegek visszafertőznek. most még csak a fél ország fertőződött visszafordíthatatlanul, de mi lesz majd évek múlva, amikor még mindig fidesz eszme leng a levegőben, bűzölög a völgyben, mi lesz, ha idétlen világunk korbácsütésre sem ébred? vannak, akik polgárháborút vizionálnak. a jobbik nevű országgyűlési alakulat biztosan kiegyezne egy öntisztító, elmeháborodott vérengzéssel. cigányok, zsidók, melegek éghetnének a jobbik tégelyében. s ha már megemlítettem a pártot, mindjárt érdemes hozzá tenni: bizony növekszik, hízik, térfogata, tömege egyre nő. nem kell ezen csodálkozni, az alsó rétegek eszmevesztettek lettek, most keresik az új hóhért, amely majd lesújt a jövendő messiására. s egyre tisztábban látszik, hogy a jobbik a fidesz jobboldali bástyája. jól van ez így, csak az a baj, hogy egy némelyikünk elkezdett félni. s most félünk a tavasztól, mert nem tudjuk, hogy virágba borulnak-e a fák. félünk a nyártól, mert döglevegőt hozhat a perzselő hőség. félünk eltorzított országunktól, amelyet tovább alakítgat a fidesz. toldozva-foltozva halad a borzongásba az idea. őrült vitézek járnak itt a „végeken”. talán mégis csak polgárháború felé haladunk? 

orbán viktor miniszterelnök nyilatkozataival azt szeretné elhitetni a magyar nemzet polgáraival, hogy neki aztán semmi köze a köztársasági elnök ügyéhez. orbánnak nem kellett doktori dolgozatot írni, ( ettől függetlenül még plagizálhatott), hiszen a jogi doktorok és a gyógyító doktorok, nem a tudományos fokozat megszerzésétől lesznek doktorok, hanem, mert a doktor megszólítás a megfelelő megtiszteltetést kölcsönözné, azért mondom mindezt feltételes módban, mert a jogászok a mindenkori társadalmak parazitái. akár tetszik ez, akár nem, tény! egyébként a phd minősítés konvertálódik át doktor, azaz dr. címmé. mondjuk egy általános orvos, a diplomája megvédését követően dr. lesz, később tudományos fokozat kis,vagy nagy doktoriját is megszerezi, ettől lesz dr. dr.; esetleg dr.Dr.; és így tovább... nem ritkán, a magukra valamit is adók, nevük előtt jelzik, hogy ők márpedig phd-k, tehát nem jogászok, esetleg orvosok, gyógyszerészek! a phd egy tudományos fokozat, amelynek megszerzése feltételekhez van kötve. talán még egy érthető és látványos példa: ha most a miniszterelnök, aki köztudottan labdabuzi, úgy döntene, hogy a labdából, s nem a gömbből, és nem is a gömb gömbölyűségéből, doktorálni fog, akkor címzetes labdabuzivá válna. ez a kis bevezető talán elegendő ahhoz, hogy a köztársasági elnök korabeli (amikor a doktori cím megszerzésére adta a fejét) lelkiállapotát megértsük. egy olyan rőt-kommunistának, mint schmitt pál, életbevágóan fontos volt, hogy szaktekintélynek tekintsék idehaza is és külföldön is. de valószínűleg, magyarországnak sem volt mindegy, hogy ott az olimpián, a nob nagyfejűi között, ott üljön a mi csaló, lopós fiunk is, akinek a neve előtt ott díszeleghet a phd, csak ugyebár azt nem lehet beleírni a személyi igazolványba, s ettől persze nem evidens, hogy schmitt úr doktor, vagy kanász. bár én úgy vélem a kanászokat most megsérthettem, ezért tőlük nyomban elnézést is kérek. s hogy mi generálta ezt a kivagyiságot és látszatkeltést? nos, a magyaroknak mindig fontos volt, hogy milyen eredményeket értek el az olimpiákon és egyéb világversenyeken. az oroszkat is inkább vízilabdában vertük, mint máshol. nyilván, az olimpia a legfontosabb, ebből következik, hogy meg is tettek mindent annak érdekében, hogy, legyen bár egy kisstílű, pipogya figura schmitt,akkor is a nob tagja lehessen. a kis nemzetekre, mint magyarország, jellemző, hogy lelki tusáik eredményeként, ahol lehet, győzelemre törnek: foci, vízilabda, kard, tőr... hiszen a valós életben, akár a gazdaság területén, vagy a kereskedésben, a nagyok elviszik a babért, most, eu, imf kontra orbán harcban is jól látszik, hogy a miniszterelnöknek is inkább focizni kellene, nyilván most már valamelyik falusi csapatban. ez is lehet lelki vigasz. schmitt pálnak pedig jól állt a pipogyaság, amikor köztársasági elnök lett, akkor is pipogya volt, meg bőbeszédű kommunista; harly-devidson motoron lebzselő szélhámos! de tulajdonképpen magyarország is pontosan ilyen, illetve, akik vezetik ezt az országot, a látszat picinyke alakjai „percemberkék”, mondotta simone de beauvoir, jean-paul sartre felesége, az egyik, de talán a legjobb írásában, a magyarul „minden ember halandó” (1973) című remekműben. hát igen, a percemberkék már csak ilyenek. egy percig van lelkiismeretük, egy percig képesek lopás nélkül is megélni, egy percig isznak,esznek,szeretnek,élnek, de végül úgy viselkednek, mint a többi ember , ugyanis, örökre meghalnak. schmitt nagyobb szélhámos, mint a költő, faludy volt. ha egy ember életéből tíz százalék a valóság, kilencven pedig a legenda, akkor az nem akár ki. ilyen volt ugyanis faludy. ezt most nem azért mondtam, hogy úgy gondolnám schmitt egyáltalán a közelébe kerülhetne. jaj, dehogy! de az analógia talán még megmenthető, mert a percemberkék is élnek legalább egy villanásnyit, páston, harlyn, sándor palotában: miközben eszük csepp sincs, csak valamilyen, az ember által megmagyarázhatatlan, alkalmazkodó képességük, ami lehetővé teszi, hogy mindig azok legyenek, ami éppen kell! úgy hírlik, hogy ezt az alakot, maga orbán viktor kreálta. azt nem tudjuk milyen céllal. illetve, egy sajátos logikát követve talán mégis összeállhat egy nem túl pixeles kép. ha orbán viktor úgy akarja, akkor, most, kimenekülhet, sőt, kimenekítheti az országot abból a helyzetből, amelybe belerángatta. az országgyűlés ugyanis néhány nap alatt képes egy francia típusú elnöki rendszer „kidolgozására”. mert a magyar országgyűlés fenomenálisan tud szavazni, törvényt hozni ( amit, ők, törvénykezésnek neveznek). s ebben az esetben orbán úr a sándor palota új lakója lehet, lerázva magáról azt a sok nyűgöt, amit az eu, az imf, a pápa, az isten, és még az isten sem tudja, hogy ki mindenki orbánon akar leverni. ez az orbán olyan az országnak, mint az orbánc. kiütés a nemzet testén. a sok apró hólyag úgy éktelenkedik az ország bőrfelületén, mint a miniszterelnök agyában a futball labda. magyarország orbáncos, lelki beteg, és talán már elmebeteg is! nagyapám egész életében azt mondogatta, hogy kis növésű államvezetőknek sohase higgyek. aligha gondoltam akkoriban, hogy a paraszti bölcsesség felülírja még az isteni bölcsességet is, de a miniszterelnökét egészen biztos!

alföldi rendezése a nemzeti színházban otthonos! a díszlet: inkább a mai magyarország, mint a korabelei dánia; de az biztos, hogy nem helsingör, s még biztosabban nem a kronborg-kastély! ugyanis a nézőteret és a játszóteret a rendező felcserélte. ennek meglehetősen praktikus okai vannak. az a sok fekete szemeteszsák, amit a néző-játszótéren szanaszét dobáltak, illetve akkurátusan leteregettek, mímelve a vár komor voltát, a helyzet tragédiáját, és természetesen megmutatva a tragikomédiát, abból a nonszensz szituációból kiindulva, hogy egy királyi kurva, férje megölése és elföldelése után, milyen kedvvel és „szerelemmel” fekszik bele a rokon ágyába, némi hancúrozásra és baszásra, egészen üdítő látvány. ha eltekintünk azoktól a rossz székektől, amelyek olyan irdatlanul törik az ember seggét, hogy mindjárt a fapados repülőjáratok jutnak az eszébe, akkor még akár jó is lehetne a darab. annyi azonban bizonyos, hogy nem üldögélni megy az egyed a nemzetibe, ha már nagyritkán elmegy, hanem művelődni, vagyis a fenét, inkább szórakozni!. a darab: amíg ott voltam és bírta a seggem, meg az agyam, olykor a kettő nem összecserélhető, ezt inkább alföldinek címezném, addig a történet az ismert módon csordogált. a külföldi fő suliból hazaérkezett hamletet, és számos más egyedet is, megkísérti az apa, a volt király szelleme. a néző ezt főképpen abból tudja, hogy az éjszakai életet élő ifjúság kurjongatásai és ivászatai közepett, betoppan a szellem. ettől kezdve végigszunyókálhatjuk azt a drága időt, amit arra szántunk, hogy alföldi rendezést nézünk, ami ráadásul, maga a hamlet. a lenni vagy nem lenni kérdése sokszor, más-más síkon, más térben és dimenzióban is előkerül. nekem először akkor jutott eszembe, amikor gyermekem anyja örömmel közölte velem, hogy vett két jegyet a nemzetibe, mert az alföldi rendezte hamlet bizonyára rejteget némi csemegét. nos, csemege nem volt, csak egy kurva rossz rendezés, amelynek egyébként mondanivalója még bizományban sem létezett. hacsak azt az újítást el nem fogadjuk, hogy hamlet, tulajdonképpen egy oknyomozó újságíró, egy nem túl vagány magánhekus és egy némiképpen enervált ( szellem), de kibaszottúl nagy király, kicsit pszichopata, kicsit elkényeztetett, szeleburdi és marha nagy egóval rendelkező utódja. a trónörökös tehát egy olyan elegy, vagy trancsír, aki erkölcsre, etikára, emberségre, hatalomra, és a hatalomtól való félelemre taníthatja az embert. aztán, arról nem beszéltem még, hogy a szomszédjaim, a sor elejétől a végéig, előttem, s mögöttem, milyen jelzőket használtak alföldire, a darabra, hamletre, meg az anyukájára. ez jobban megmaradt bennem, mint a nagymonológ. az biztos, hogy egy frusztrált trónörökös sok mindenre képes. ezt mi is pontosan tudjuk, hiszen egy frusztrált miniszterelnök is mi mindenre képes, atyaisten, pedig ő nem is trónörökös, hanem pór magyar, remélhetőleg jobb, mint egy római. ugyanakkor egy konzekvenciát is levonhatunk: frusztrált parasztból is lehet gyilkos trónbitorló. remélem, ezeket a baromságokat csak én magyarázom bele alföldi hamletjébe, s neki ez eszébe sem jutott! bár, nem ördögtől való némi plagizálás, gondolok itt arra, hogy shakaspeare-t is lehet picit másképpen mondani, előadni, mint ahogyan megszoktuk. na de így, hogy a polgár mély álomba merüljön! mindenesetre arany jános fordítása kiválóan megmutatja, hogy ez a fortinbras micsoda egy furfangos fickó: úgy dicsér, hogy közben a sírba küldi a pácienst. „ négy százados emelje hamletet, mint katonát, a ravatalra, mert belőle, ha megéri, nagy király vált volna még” amúgy nem is nagyon érthető fortinbras eme mellékes megjegyzése: minden megállapítás jövőidejű, miközben éppen eltemetik hamletet. ha megéri! alfölditől egyszer meg kellene kérdezni, ha megéri, hogy megérte-e megrendezni ilyen ocsmányul a hamletet.

mindig is tudtam, hogy az egyetem „urai” bizony bűnözök. felvételik, diplomák, doktori disszertációk sorsa dőlt el haveri, baráti kapcsolatok segítségével. ha pedig az aktuális hatalom is beszállt a játszmába, akkor bizony kétes diplomák százai, doktori fokozatok, kerültek olyan egyedek birtokába, akik egyébként sohasem lettek volna képesek megszerezni. ha a tudomány is korrumpálódott, akkor ott, abban az országban, nemcsak kurvát, de diplomát is lehet venni. vajon mennyi az ára egy doktorinak, ha kicsi, s mennyi, ha nagy? mit kell adni egy színidiplomáért, s mit kérhetnek a politológus, vagy szociológus képesítést begyűjtőktől? talán ennél még izgalmasabb kérdés, hogy mennyibe kerülhet a humán orvos diplomája. ugyanis, sok esetben, az orvosi műhibákért nem a sebészorvos, vagy a kardiológus a felelős, hanem, aki felvette az egyetemre, vagy aki diplomát adott neki. igaz ez bizony a jogászokra is. az orbán - éra fideszes jogi doktorai úgy kaptak diplomát, hogy közben már keményen politizáltak, az egyetemet pedig figyelmeztetni sem kellett, hogy a diplomát adja ki; bármi áron kellett orbánéknak az a bizonyos diploma. nyilván most azért tudnak ennyire toleránsak lenni a köztársasági elnök ügyével kapcsolatban! s a fidesz-hatalom mostanság hiába próbál elhatárolódni a kommunista kádár-rezsimtől, vagy a degenerált gyurcsány bohózattól, nem sikerülhet, hiszen minden átnyúlik a másikba. a fidesz vezetői, orbánnal az élen a kádári évek alatt szerezték jogi diplomájukat. s nyilván való, hogy a jogi egyetem a regnáló hatalomnak képezte az embereket.tehát, ha az orbáni logika mentén haladunk, akkor bizony a fidesz-rezsim kommunista rezsim, hiába probálja másképpen beállítani magát. neveltetésüknél fogva kommunisták; már a jogi egyetemre is úgy kerülhettek, ha kommunista szülőkkel rendelkeztek, kár lenne ezt tagadni. természetesen az egyed fejlődése, amennyiben létezett ilyen, „elvihette” az illetőt mondjuk a machiavellisták táborába, de lelke mélyén bizony megmaradt kommunistának. mit várunk hát egy olyan rezsimtől, amelynek tagjai az előző diktatúra munícióival vannak felszerelve? a kérdés természetesen költői… mindenesetre a tudományos élet elitkatonái észtvesztett egyedek sokaságából verbuválódott, s a hatalom, a fidesz-rezsim, pedig annyira erős, hogy még kérdéseknek sincs helye. láthatjuk ezt a diplomát vizsgáló tudós-tanoncok megnyilvánulásában is: egyetemi professzorok, akadémiai tagsággal rendelkező „szaktekintélyek” vizsgálták azt a bizonyos diplomát, de kimondani senki sem merte, hogy plágium történt. ma már a plágium is csak engedéllyel következhet be. talán mégis igaza lehet eszterházy péter írónak, aki, akár 50-60-100 oldalt is kimásol mások műveiből, s hozzácsapja, mondjuk a „gyönyörű” Harmonia cælestis című írásához, de bármelyikhez… egyébként ő, úgymond, első kézből plagizál, hiszen a nagyapja, Esterházy Móric gróf, 1917-ben Magyarország miniszterelnöke volt! talán a fidesz-diktatúra ezért sem szereti eszterházyt. ugyan a plagizálás nagymestere díjjal még nem rendelkezik az író, de egyébként rengeteg elismerése van, főképpen németországból. a fidesz soha nem tüntette ki semmivel. úgy gondolom, nem is fogja! mindenesetre a szellemi termékek „demokratizálása” nem tesz jót a világnak. eszterházy digitális tartalommal töltött világa is inkább azt a célt szolgálja, hogy szabadon lehessen plagizálni. a fidesz-rezsim ugyan ma már azt tesz magyarországon, amit akar: kinevez, felment,törvényt rombol és törvényt hoz, s mindezt, a szentséges kétharmad leple alatt teszi. s ebben az egészben a dolgok újra értékelése a legbüdösebb dög. újra értékeli ugyanis a fidesz-rezsim a múltat, a magyar történelmet, szobrokat állit és dob a kukába. most éppen Károlyi Mihály Ádám György Miklós nevű egyed szobrát csapták el, mondván, ő a felelős trianonért! hát rendben, akkor trianont kipipálhatjuk, most már megvan a tettes, ez a főúri jogász tönkre tette a hont, hát lakoljon, de legalábbis a szobra. ezek után arra leszek kíváncsi, hogy az orbán által lerombolt magyarország mikor eszmél, s mikor kezdi majd keresni a tettest, akinek a felelőssége olyan mérvű, hogy vissza kell hozni a halálbüntetést, ha ítélkezni akar az ország.
 

amikor megírtam a paleo-hipotéziseket és 97-ben, vagy 98-ban megjelent, már ismertem badinyt is és illiget is! a magyarságkutatatás című honlapom előbb szakmai érdeklődést, később politikai kíváncsiságot váltott ki a nem szakmabeliekből, az emberek, úgy általában pedig rácsodálkoztak. badiny a miskolci magánegyetem megalakításakor jelent meg magyarországon hivatalosan. mindjárt egyetemi professzori titulust követelt. később csatlakozott hozzá pap gábor, aki egy alkalommal járt is nálam, mert szerette volna megnézni ókor-gyűjteményem néhány darabját. badiny sumerologusként inkább nyelvészettel foglalkozott, meg elméletek gyártásával, s ebben pap gábor méltó követője lett. később a miskolci magánegyetemen csupán badiny hívők "tanítottak". illiggel is ebben az időben találkoztam először. az időkieséses elméletét mesélte lépten- nyomon. emlékszem, tisztán hipotetikusan, kidolgoztunk egy elméletet; mármint badiny, illig, s jómagam, amely arról szólt, hogy, ha háromszáz évet elvennénk, mint betoldott időt, az időszámításból, akkor a magyar történelem ezer előtti időszakában minden a helyére billenne. nevesen: a honfoglalás, amely a történelemben tanított időben, vagyis 895 történt, háromszáz évvel előrébb kerül, s a kompatibilitás azonnal megteremtődik a képes krónika állításaival, és más egyéb ősgesztákkal. nem mondom, tetszetős és látványos elmélet volt, sokan nem is tudják, hogy pap gábor még ma is ebből táplálkozik, de sokan mások is. elméletek, megalapozatlan elméletek sokasága jelent meg, gyér irományok formájában. badiny is megírta a " Jézus király – A pártus herceg" című nagy opusát, amely nem több egy rossz mesénél. igaz én sem büszkélkedhetek a paleo-hipotézisekkel, de itt már a cím is jelzi, hogy hipotézisekről van csupán szó. s nem azért írtam, mind badiny, vagy pap gábor, vagy illig. egyszóval, az újkori magyarságkutatás előzményei ezek voltak. és ezután elszabadult az őrület: eszméletlen mennyiségű publikációt "remekeltek" az önjelölt magyarságkutatók. megkezdődött a relikviák gyártása, előtérbe került csomor mester útmutatásai alapján a koronakutatás. mindenki koronát kutatott, közben megérkeztek a szintén magyarságkutatóvá avanzsált, ex muzsikus rockoperái. majd az attila írások. a továbbiakban fékezhetetlenné vált a történelem elműviesítése. s rövid idő múlva a politika is magába fogadta ezen kétes elméleteket. a fidesz első regnálása alatt, a koronát úgymond, méltó helyre költöztette, és megpróbálta megkomponálni a magyar nemzet történelmét a saját agyszüleményei szerint. később a jobbik erre még rátett egy lapáttal. hogyan fordulhatott mindez elő, miért voltak vevők erre a sok hazugságra az emberek? egyetlen magyarázatot találtam, amely többé-kevésbé lefedi a kérdést. az eltelt ezer esztendőben csak néhányszor volt egységes a magyar nemzet. a korai időszakban, istván megkoronázásától az árpádház kihalásáig, magyarország nem volt nemzetállam! Inkább volt acsarkodó némber, aki mindenkinek lefekszik némi lamentálás után. kiskirályok, nagykirályok acsarkodtak egymásra, s a nemzet pedig azért nem kapott létjogosultságot, mert a néhány tíz leggazdagabb és legbefolyásosabb emberen kívül, a többi csak alantas szerepet töltött be. a nemzetállam megszervezéséhez ez nem volt elegendő. hiszen az egyéni érdekek szétszabdalták a köz érdekeit. megjegyzem, a mostani fidesz-rezsim hasonlóképpen működik. az árpádház kihalását követően a jöttment, uralkodásra nem alkalmas egyedek határozták meg az ország sorsát és megítélését. egészen a hunyadiak hatalomra jutásáig. az én megítélésem szerint ekkor következett be a nemzetállammá válás, mindenesetre a kritériumok ekkor elegendőek voltak, hogy magyarországot nemzetállamnak lehessen definiálni. ezt követően a monarchia széthullása után adódott újra lehetőség egy nemzetállam létrehozására. a pillanatnyi helyzetünk pedig inkább necces, mint stabil, már ami a nemzetállamot illati. ugyanis, ma magyarországon senki számára nincs biztosítva a megélhetés. az állam, ha valamire szüksége van a polgárától, akkor nemzet álamként viselkedik, ha pedig adnia kellene a polgárnak, akkor kizsákmányol! 

keresztezés valamely faj tulajdonságának hozzáadásával; ez a cím jelentése. a hosszas és hosszadalmas társadalmi – politikai evolúció létrehozott egy „állatparkot”, amely „kitermelt” magából egy meglehetősen ellentmondásos réteget, ők pillanatnyilag a hatalom letéteményesének tartják magukat. Kik is ők tulajdonképpen? kezdjük talán az egyházzal. a katolikusok, és a reformátusok, jelen szellemi vezetői, teológiai tanulmányaikat a kádár – korszakban kezdték. a magyar néphadsereg tisztjei, 1968 tól folyamatosan foglalkoztak a bevonultatott teológus hallgatókkal, akiket a közhiedelemmel ellentétben, nem a katonai regulákra tanítottak. kiképzésüket keszthelyen hajtották végre. keszthely, abban az időben az elsőlépcsős zalaederszegi hadosztályhoz tartozott, amelynek lakatos béla vezérőrnagy volt a parancsnoka. s 1968-ban ez a hadosztály lépte át elsőnek a határt csehszlovákia megdádázása céljából. a mélységi felderítési feladatokat a székesfehérvári hadsereg törzs vezényelte le, zalaegerszegi felderítőkkel. a kiképzés célja pedig nem más volt, mint hithű, ámde kaméleon tulajdonságú papok nevelése, akik a későbbiekben az egyházaik vezetőiként együtt működhettek az állammal, vagyis a kádár-rezsimmel. ez a helyzet mindenki számára elfogadható volt: vatikán természetesen úgy használta őket, mint a kotont; vagyis eldobhatók, feláldozhatók voltak. a kádár-rendőrség szintén csavart egyet-egyet az ipsék mogyoróin, ha némi információra volt szüksége. a külföld pedig sajnálkozott rajtuk, hogy az állam diszkriminálja az egyházat. egyébként pedig ezek a papok, pillanatnyilag, valamennyien egyházi vezetők, besúgók, kollaboránsok, és többségük parazita homoszexuális kéjenc. nem is beszélve arról, hogy többirányú kémtevékenységet folytatnak. az esztergomi érsek, mint ismeretes, főképpen ügynökként tűnt fel, de ma, úgy osztogatja a mennyei mannát, mint jézus krisztus a trippelt. egyébként maga a pápa a náci ss tagjaként kezdte pályafutását. ennek azért is van jelentősége, mert az ügynök akták nyilvánosságra hozatala nem történt meg magyarországon. a fidesz időben felismerte, hogy csak akkor képes megvédeni a hatalom ezen egyedeit, ha elbagatellizálja a múltat. pedig abban a múltban rejlett volna az konzekvencia, amely megmagyarázza a jelent. már csak azért is, mert amikor 1998-ban megalakult az orbán kormány, akkor a tagjai véletlenül sem azok voltak, akiknek a nagyközönség gondolta. hiszen a fidesz addigra gyűjtőpárt lett, ahol is biztonságban landoltak kommunisták, nácik, zsidók, papok és kúrvák egyaránt. a mai orbán kormányra, ez utóbbi megállapítás még hatványozottabban igaz. talán annyi a változás, hogy az idősebb figurák jobban kiszolgálják a hatalmat, mint a mai ifjuság. a politika irányából nézve sem jobb a helyzet. számtalan kétes alak csapódott azokhoz a joghallgatókhoz, akik ma a fidesz magját képezik, s akik az élet gyakorlatias oldalát soha nem ismerték meg, mert megélhetési politikusok lettek, és ma is azok. nem csoda hát, ha a zselatin-politika, amelyet oly könnyű az álmokhoz és a kusza gondolatokhoz igazítani, nem működik, egy országot zsugorítottak gúzsba. ezek az egyedek cseppet sem tartanak a felelősségre vonástól, mintha az nem is létezne. a történelmünk ezer éve alatt, sokan gondolták így, ám valamennyien bitón, bakó társaságában, orgyilkosok kezeitől, vagy, kivégzőosztag előtt fejezték be életüket. mert a hivatalos igazságszolgáltatás a hatalom részét képezve, a diktatúrában, parancsokat hajt végre, mintahogyan mostanság is. a nép azonban előbb-utóbb ítélkezik. mert, egy népet sem lehet megalázni folyton és folyamatosan. bár egyet kell érteni azzal a megállapítással, hogy a magyar ember agymosott; ázsia és európa szilaj keveréke. a mindenkori urak, nagyurak, kiszolgélói. az ország pedig, végtelen játszótere a kárpát-medence jobbnapokat is megélt picinyke részének, ahol is látszólag azért dúl az ádáz harc, hogy független nemzet benyomását kelthesse az orbán féle országkonstelláció. ez a bizonyos függetlenség azonban csak kevésszer sikerült, talán mátyás király idejében. az eltelt ezer esztendő nagyobb részében, örökös és kegyetlen harc dúlt az önjelölt és renitens őrültek között, akik a hatalom megszerzése érdekében nem riadtak vissza a legmocskosabb megnyilvánulásoktól sem. az orbán-rezsim becstelenebb a kádár-rezsimnél; bunkóbb a sztálinista hatalomnál; még orosz „barátaink” is korrektebbül viselkedtek a magyar néppel, mint ahogyan az orbán-rezsim teszi, a kormány korruptabb, mint bárhol a világban, bármilyen hatalom! abban az országban, ahol kisstílű, pitiáner bűnözök feleségei, kurvái, barátnői a megbízottak egy ország, egy nemzetállam megbecstelenítésére, ott már rég’ nincs demokrácia. ha a gazdaság irányából tekintünk erre a förmedvényre, akkor a kapitalizmus legvadabb démonai sejlenek elő. oligarchák, suttyóparasztból lett milliárdosok, felszentelt egyházi démonok, a mammon urai és rabszolgái vezetnek és irányítanak. hogyan sikerülhetett nekik, hogy ők azok, akik? pénzzel, hatalommal! S a nép? a népet megbabonázta a korszellem! a virtuális világ csillog - villog, s folyton ígérget, pénzt, szebb jövőt, munkát, szerelmet, okos gyermeket; a valóság azonban kiszögezi az embert, mint holmi rovargyűjtő a ritka pillangóit. átcsúszott a dimenziónk egy másikba, ahol ránk erőszakolnak millió szolgáltatást, s ha már nem tudjuk kiegyenlíteni a számlát, akkor sorban kikapcsolnak mindent; legutoljára a lélegeztető gépünket… 

a populista pondró hajnalban indult ország értékelő színpada felé, egy rozoga fiákeren, amelyet két szürke öszvér vontatott a szűzföldeken át, már évek óta így történt ez, az első pondró évet értékelő óta. a demokrata dongó körbe lengte a pondró seszínű ráncos testét, lágy szellőt gerjesztve zümmögő szárnyaival, negédesen énekelte a rövidített himnuszt, amelyet az ország pondrónépe szavazott meg. vagyis a pondró képviselők: fél pondrók, zöld pondrók, szürke pondrók, fa pondrók; summa summarum, összefoglaló néven nevezve, a pondrók! a demokrata dongó , a demokrácia édes léghullámain szörfözve olykor magasba röppent, máskor alant röpült, hogy a populista pondró közelébe lehessen, hiszen jó barátság kötötte őket egymáshoz, amelyet még a paragrafusok birodalmában fogadtak egymásnak. a populista pondró ott még demokratának vallotta magát, ám a pondróvilág evolúciója rendkívül gyors: a pondrók életében ugyanis nem ritka jelenség, hogy az egyed a szürke pondró állapotából előbb zöld pondróvá válik, majd gyilkos sárga-barna csíkos, machiavellista pondróvá, s így, a puszta jelenlétükkel alakítják a közhangulatot, s nemcsak a pondróvilág közhangulatát! de nagy lesz a ráhatás a pókokra, apró madarakra, s az európában előforduló valamennyi itt maradt fillangóra is. a fillangóról csupán annyit kell tudni, hogy majdnem olyan, mint a pillangó, és képes táplálni a dongókat. na nem ingyen, de hitelbe! a demokrata dongó röpdösése tulajdonképpen azt a célt szolgálta, hogy csalija legyen a fillangónak. itt maradt fillangó nélkül az élet szinte elviselhetetlen volt a rovarvilágban. a köznyelv le is rövidítette a nevet, s nemes egyszerűséggel azt mondta imf, vagyis: itt maradt fillangók! nohát, az imf nem szerette, ha lenézik, becsapják, kiutálják, megutálják, csak a hasznot szerette. mindig oda ment, ahol elszaporodtak a populista pondrók, és egyéb rovarok. ott ugyanis eredményesen tudott kizsákmányolni, hiszen a már egyébként is leamortizált pondrókat, dongókat nem volt nehéz dirigálni. s ezt jól tudta a demokratikus dongó is. így hát repülés közben elhatározta, hogy valamilyen bosszantó dolgot fog okozni a populista pondrónak. már évek óta röpdösött fel és alá, amikor végre megszületett nagyon piciny demokratikus agyában az elhatározás. mivel úgy sincs demokrácia, megalakítja a dongók demokratikus ligáját. tömörülni kell! összefogás nélkül a nagy puffadt küllemű populista pondróval nem tudja felvenni a harcot. vesztesként meg mit ér a demokrácia? egyébként is mit ér az, ami nincs is? ezért hát, megpróbálja elhitetni a populista pondróval, hogy nem is populista, csak szimplán degenerált. ez pedig mindenkinek jól jönne: az imf legyintene egyet, és azt mondaná, adjunk ezeknek a szegény ördögöknek, mert nekik is meg kell valamiből élni. tegyük boldoggá a lelki szegényeket, némi szarból süssünk nekik kalácsot. a pondró társadalom ezek után még jobban istenítené a populista pondrót, aki ugyebár már nem is lenne populista, csak szimplán hülye. de hát, hogy is venné észre a hülye a hűjéről, hogy hülye?  

mák. az ie. 13. században ábrázolták először pecsétnyomón. nyilván nagyon fontos növény lehetett. valószínűleg már értettek a kábítószer (ópium) kivonásához is. érdekes lenne tudni, abban az időben vajon büntették-e a használatát? s az élvezkedők hite megegyezett-e a teremtő hitével.

leonardo da vinci egyik legismertebb ábrázolása közel azonos egy 13. századi bibliában talált nyomattal. ha leonardo nem volt időutazó, akkor egyszerűen lekoppintotta a rajzot.

egy 1592-ben nyomtatott történelmi-földrajzi-vallási könyvben különböző térképábrázolásokat találunk. jeruzsálimi központú földtérkép, nő alakjába foglalt földtérkép, lóhere földtérkép, város ábrázolás nagy pontossággal (jeruzsálem). természetesen ezeken az ábrázolásokon a föld még nem gömb alakú. érdemes lenne megvizsgálni, hogy a kiterített gömbön ábrázolt föld szinkronizálható-e valamelyikkel.
( a térképek magángyűjteményben találhatók)

amint az idő kiüresedik, úgy az ember agya is, s elfogynak a gondolatok, az érzelmek, a puha érintések bizsergető ingerei. a kapcsolatok (kontaktok) elmennek az ember mellett észrevétlen, s a szellő is tovalibben, anélkül, hogy akár meglobogtatná az ember hajtincseit. az utódaink , ifjúságuk nagyszerűségével és bohémságával, tovább állnak, ellépnek a család magányából, vagy inkább beleúsznak a végtelen térbe, mint ebihalak, amikor elérik fejlődésük legmagasabb szintjét, s farkuk vesztvén eltűnnek a dimenziók áradatában. mondhatnánk, kiüresednek az idő bufferjei! hogy így van ez rendjén? lehet! az ember azonban keserűen veszi tudomásul, hogy elrabolták a gondolatait, összetörték a játékát, ellopták legszentebb tárgyait, s eközben tova tűnt ifjúsága; álmai megvalósítatlanul szerte hevernek körülötte, s lézengő idődarabkák bukkannak elő a nemlétből; mert hiszen a virtualitás is fontos, amikor a valóság már alig különbözik; amikor a kiüresedett idő, csapdákat állít a gondolatoknak. szerény képességű dallamok belopják magukat a fülekbe, mint gyér ideológiák az agyakba. mert ideológiából bőven terem nonszensz világunk lila egén. lila ruhákat lenget a szél, lila felhők ontják magukból a lila vizet, s lila emlékek toporzékolnak agyunk burka körül, várakoznak, beléphetnek-e a szentéjbe? no de, misem egyszerűbb az elmúlásnál: mi múlunk el, vagy az idő kiüresedik? aligha ha van jelentősége ! talán csak a nézőpont tesz különbséget, a végeredmény azonban nem hagy maga után kétséget. elmúlunk, mint az ős-szar, amely a teremtő maga. elmúlunk az eszmékkel és az ideákkal egyetemben, hogy újak jelenjenek meg a színtéren, a virágos réten, a harcmezőn. mindig mindenkinek és mindennek át kell adnia a helyét egy másiknak, egy másnak, egy újnak. de, hogy az utódok meddig tarthatják meg prioritásaikat, azt a teremtő erő deklarálja, és ellenőrzi is, hogy megtörténjen a váltás. ez alól, még soha, senkinek nem sikerült kibújnia, mentesülnie. elbaszott teremtmények lettünk,vagyunk, meg a világunk is az. próbálkozásaink a dimenziók elhagyására, együgyűek, banálisak, siralmasak: mást sem teszünk ugyanis, mint szeretni vágynánk, és szeretnénk, ha szeretnének; gyengeségünk lépten-nyomon kikandikál fizimiskánkból. aztán, ha már nincs menekvés, ölünk, hogy ne minket öljenek; futunk a gyávaságunk elől, miközben büszkén méltatjuk a bátorságot. s próbálunk kommunikálni, egymással, a dimenziókon, téren, időn túl, de nem nagyon sikerül. láthatóan a magányos harcos filozófiája fészkelte be magát agyunkba. viselkedésünk is egyre-másra a magányról, a harcról szól. harcolunk minden és mindenki ellen. lassan ellenségünk lesz a gyerekünk, az anyánk, az apánk, a testvérünk. gyerekeink idegenként szemlélnek bennünket, mint egy ringyó, ócska, büdös bogarat; testvérünk árulóvá vált, hogy megtalálhassa saját lelki üdvét. nőink hasztalan hajhásszák a félelmetes tudást, birtokába csak kevesen kerülnek, de ha igen, akkor az emancipáció lobogója integet felénk, vajon mit üzenhet? nem tudjuk! csalunk,lopunk, csupán azért, hogy megérjük a hatvan, nyolcvan, vagy száz évünket porhüvelyünkben. de vajon túl ezen, van értelme életünknek? s ha igen, mi lenne az? 

a törvény, amely jogi paragrafusok összessége, egyrészről, egyébként még erkölcsi, etikai kódex is, továbbá szokásjog, amely nem egyéb a tradíciók gyűjteményénél, nem beszél arról, hogy szabad-e az étkezde közepére szarni. nyilván azért, mert a jogi paragrafusokon túl az erkölcsi, vagy az etikai, vagy a szokás megtiltja, esetleg engedélyezi. ha a paragrafus megtiltja, akkor a dolog egyértelmű, nem szabad az étkezde közepére szarni. ha valaki mégis megteszi,akkor számoljon azzal, hogy szankcionálni fogják, büntetnek! a fidesz-hatalom amikor eldöntötte, hogy átalakítja magyarországot, tanulmányozta az eu jogi doktrínáit úgy általában, de specifikusan is. s a magyar törvények magalkotásánál figyelembe is vette ezeket, de mivel, mint fent, látjuk, hogy a paragrafusokon túl más összetevői is vannak a dolognak, azoktól eltekintett. például nem érdekelte a hatalmat, hogy összességében a törvény emberi jogokat, vagy demokratikus jogokat sért-e, ez volt a lényeg, s ez nem kevés, a paragrafusoknak eleget tett ugyanis a törvény. az már nem érdekelte a törvényhozót, hogy a törvény humánus-e, vagy embertelen, csak a paragrafus számított. vagyis, az itt leírtakat összefoglalva, orbán jogosan várja el az eu vezetőitől, hogy ugyan már, ha lenne valamilyen jogi kifogásuk a törvényekkel (paragrafusokkal) kapcsolatban, mert, mondjuk nem illeszkednek az európai normákhoz, akkor tételesen jelezzék, mert a kormány (hatalom) megváltoztatja. az eu vezetése pedig folyamatosan azt kommunikálja, hogy a törvényeket tanulmányozza, miközben fenyeget, és próbál szankcionálni. az országot már teljesen lejáratta, a hitelminősítők bóvli kategóriába soroltak bennünket, amely azt jelenti, hogy magyarország nem ajánlott a befektetőknek. ez idáig azonban még nem talált a paragrafusokból adódó anomáliát. a kialakult helyzet arra hasonlít, mint amikor azt játsszák, hogy na ki az erősebb? huzakodnak, erőszakoskodnak, s közben elveszítik hitelüket. ennek a játéknak ugyanis az egyik tétje, hogy az eu, vagy magyarország veszít-e többet a hiteléből. pillanatnyilag a fidesz vezette magyarország áll vesztésre, de nem azért, mert meghágták volna a paragrafusokat. inkább azért, mert nem igen találnak a fidesz-hatalmon fogást. igy inkább az eu erőfölénye, s nem az igaza érvényesül. pedig, mi magyarok, aztán nagyon érezzük, hogy sok minden nincs rendben. sérült a demokrácia, az egyed személyes jogai, a sajtószabadság; sérültek az emberi jogok; megszüntették a súlyok és ellensúlyok rendszerét, vagyis a hatalom mindenféle kontroll nélkül garázdálkodik, és menthetetlenül elindultunk a diktatúra irányába! ezt ( már, mint, hogy oda is érjünk), az eu vezetésének meg kell akadályoznia, még azon az áron is, hogy orbán viktor nem lesz tovább az ország miniszterelnöke. a fidesz-hatalom előtt, most, hogy a köztársasági elnök helyzete nem tartható tovább, megnyílt egy út, nevesen megerősítheti az elnöki pozíciót, és orbán belecsücsülhet a legmagasabb méltóság székébe. hovatovább, a harmadik magyar köztársaság de facto már úgy sem él, ezért helyette, ki lehet találni egy formációt. a fidesz-hatalom, találékony egyedek összessége, biztosan valamilyen frappáns dologgal állnak majd elő. a világot azonban, újra kell értelmezni, legalábbis azt a részét, ahol a de facto és a de jure viszonyait írjuk le. hiszen mára a kettő közötti különbség tulajdonképpen elveszett, vagy értékét veszítette, vagy egyszerűen csak félreérthető. 

vajon mennyire gerinctelen, és áruló egyedek az alkotmánybírók? nyilván nem valamennyi. de érdemes találgatni, hogy a taláros testületből ki, vagy kik azok, akik az esküjüket megszegve árulóvá váltak. valószínűleg fidesz csicskák voltak előbb is, s bizonyára a hatalom beépítette őket az alkotmánybíróságba. biztosra akart menni a fidesz: ezzel a módszerrel idáig csak a bűnbandák és a rendőrségek éltek. illetve háborús időszakban hírszerzési feladatot kaptak a kiválasztottak, békeidőben pedig a gazdasági hírszerzés használ csicskákat. az eset duplán egyedi. az alkotmánybíróság egyedül csak magyarországon nem tartozik a "semleges zónába". mint ismert, orbán maga alá teperte az alkotmánybíróságot is, mindenféle belső és külső erők tiltakozás ellenére, mint egy rossz kurvát. talán a hasonlat azért nem teljesen ép, mert orbánnak még a kurvák is nemet mondanának, elsősorban csak a fideszesítés ellen! a gyanú stumpf és balsai koromsötét és velejéig romlott "urakra" esik, ha nem tévedek. bár paczolai péter a testület vezetője nem személyeskedik, ennek ellenére szeretnék megszüntetni a juszticiára felesküdött egyedek rémtetteit, amelyek a demokrácia ellen hatnak. 

index.hu/belfold/2012/01/09/egyelore_csak_figyelmezteti_a_kiszivarogtatokat_paczolay/

emlékeznek még arra a rejtői cinizmusra, ami elhangzik, „a meztelen diplomatában”, ha nem tévedek, így hangzik: „mindenki őrizze meg a nyugalmát”, amire eszméletlenül nagy káosz keletkezik? nos, az azért jutott eszembe, mert a kormányszóvivőt, „pintyőkét”, merthogy én csak így hívom, egyébként pedig a tisztességes neve, ha még van neve, giró- szász andrás, nyilván a főnöke (orbán viktor) utasította, hogy hazudjon már egy nagyot. mert hivatalosan tájékoztatta a duna tv nézőit: "A kabinet garantálja a magánszemélyek bankbetéteit". ha én valakinek a szavában hinnék, akkor giró lenne az utólsó utáni, és természetesen a fidesz. bár ami igaz, orbán viktornál senki nem képes nagyobbakat hazudni. summa summarum: magyarország területén még az pénz sincs biztonságban a fidesz hatalomtól, amelyiket már elköltöttem. a továbbiakban pedig tartom magam régi elvemhez: a gyakorlat mindig, mindent felülír! 

www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20120106-giroszasz-andras-a-kormany-garantalja-a-eket.html

index.hu/gazdasag/magyar/2012/01/06/giro-szasz_kivizsgaljuk_ki_terjeszti_a_remhireket/

itt az idő! ha orbán magától nem mondd le, akkor erővel le kell mondatni! a demokrácia és a fasizmus nem férhet meg egymás mellett. túl azon, hogy orbán diktatúrát hozott létre, egyre mélyebbre kerül a fasisztoid eszmék átláthatatlan rendszerében. a folyamat, amely orbán agyát vezérli, a machiavellista attitűdöktől mostanra eljutott a fasizmus lájtos ideológiájáig. igen, tudjuk istván király az államalapító, a mi nagy istvánunk, szintén ezekben az eszmei berkekben sétálgatott, és végzetesen el is tévedt. ennek ellenére valahogy mégis csak bekerültünk európa vérkeringésébe. s íme, most jött egy kártékony emberke, egy alkalmazkodni képes nagyra nőtt csótány, csalafinta észjárással, aki ki akar operálni bennünket az európai testből, nem engedhetjük. európa része vagyunk, atomja, porcikája, eleme! ne engedjük, hogy megfosszanak bennünket a demokráciánktól. az észnek az ész, az erőnek az erő, a fifikának a fifika a fegyvere: amit ránk erőszakoltak azzal kell most védekeznünk. orbánt pedig be kell utalni egy elmegyógyintézetbe, ahol is az ágya, lehet, hogy mellém kerülne, mert képzeljék csak, én vagyok az indiai alkirály, és azért harcolok, hogy adják vissza szelídelefántjaim, és rabszolgáim. az abszurd fegyvere akkor lehet, hogy szintén abszurd? 

úgy tűnik, a hatalom és az ellenzéke közötti „kokettálásban” minőségi változás történt. orbán viktor eddig a pontig tulajdonképpen jókat derülhetett a béna ellenzék ügyefogyottságán. az opera béli rendezvény azonban némiképpen átrendezte ezt az egyoldalú helyzetet, s talán orbán gondolkodásán is változtatott. néhány nagyon is kézzelfogható jel erre utal. s amennyiben a későbbiekben várható lesz a tüntető tömegek nagyságának növekedése; de talán még a tömeg minőségének javulása is, akkor a hatalom kénytelen lesz kényszerintézkedések megtételére. a minőségi-és mennyiségi növekedés , meghatározhatja a hatalom helyzetét, és túl ezen orbán viktor mozgásterét is. a későbbi eseményeket többé – kevésbé látnia kellene a hatalomnak. nyilvánvaló , hogy néhány dologgal tisztában is van. az „oszd meg és uralkodj” elv kiaknázása, a gyakorlatba való átültetése az egyik fontos feladat most, amely vár a hatalomra. annyit már is látni, hogy a rendkívül gyáva orbán fél, fél a tömegtől, s bizonyára rövidesen nemcsak a tömegtől... hogy mi a taktika, mi a stratégia? lehet tudni. a stratégia, hogy minden ellenállást el kell fojtani, amely a hatalom ellen irányul. milyen taktikával? nos, igazából ez a fő kérdés. de az opera tömegelőadása erre is választ adott. orbán elsősorban a szélsőjobbot kívánja felhasználni a tömeg szétverésére. a mindenütt megjelenő fasiszta elemek és erők, elsősorban a jobbik vezetésével, remek munkát végezhetnek. ezt már meg is tapasztalták némelyek, hiszen a rendőrség a korrupt belügyminiszter asszisztálása mellett egyszer sem avatkozott be azokba az affaire helyzetekbe, amelyek a békés tüntetők és a jelenlévő szélsőjobbos fasiszták között alakult ki. az ellenzék „illetékesei” éppen ezekben az órákban készülnek tiltakozni, mert, mint mondják, a rendőrség nem védte meg a békés tüntetőket. a kárvallottak részéről, ez azonban egy nagyon nevetséges lépés, hiszen a rendőrség politikai hovatartozását nem lehet tudni, meg azt sem, hogy a rendőrök kivel szolidárisak. ebből a helyzetből csak egyetlen kiút van. ha az ellenzék is megszervezi azokat az erőket, és természetesen eszközöket is ad a kezükbe, akik képesek lesznek szembeszállni a fasisztákkal. amennyiben ez megtörténik, akkor az utca vérgőzössé válik. sebesültek, hullák, vér, mocsok lesz minden tüntetés terméke. hogy ezt nem meri orbán megtenni? nem ismerik eléggé! vannak emberek, akiknek a filozófiája tetteikben is megnyilvánul. a magyar történelembe pedig úgy is be lehet kerülni, ha a diktátor nem több diktátornál!