Nos kérem, ne csodálkozzanak: ifjú éveimben, amikor sem az anyám, sem az apám nem támogatott, sőt, jószerével tudomást sem vett rólam, azon gondolkodtam, hová is lépjek be? Igen, iskolázatlan és buta létemre alternatívát kínált a jószerencse. Elsőnek a szcientológia keresett meg. Néhány napra rá, azt kellett eldöntenem, hogy III/III, vagy III/II – es szolgálatot vállaljak. A szcientológia mellett döntöttem. Hogy miért? Mert azt mondták, ha belépek, egy hét múlva már Koppenhágában leszek, és enyém a világ.

Koppenhága gyönyörű város, a szcientológia épülete pedig központi helyen áll, aki járt már arra, az tudja, hogy mindenféle kétes elemek sokasága járkál az épület körül, s azt firtatják, hogy van – e zöldkártya, munkavállalási igazolvány, tartózkodási engedély... Nem volt! Ebből aztán az következett, hogy az épületből a három év alatt kétszer léptem ki, akkor is rettegve, hogy hazatoloncolnak. Ahol ugyebár, az apámon, meg az anyámon kívül senkim és semmim sem volt. A szcientológia ennek ellenére szeretett, enni – inni adott, ruházott és engedte, hogy elmélyedjek L. Ron Habard csodálatos világában, miközben keményen tanultam az angol nyelvet, és a szcientológia speciális tárgyait gazdaságról, hatalomról és pénzről.

Éjszaka dolgoztam: biztonsági térfigyelő kamerákkal kellett bajlódnom. Megérte, mert az informatikát is megtanultam, illetve egy nagyon fontos részét. Figyelés, felderítés, adatrögzítés, elemzés... Elégedettek voltak velem, s amikor kértem, hogy szeretnék tovább lépni, felajánlották, hogy menjek Los Angelesbe. Hihetetlen ajánlat: ott van a szcientológia központja. Minden gondolkodó és vágyait beteljesülni látó ember oda igyekszik. Mintha Jézus munkatársa lettem volna – bocsánatot kérek a szcientológiától az összehasonlításért -, megnyílt előttem a világ kapuja, a lehetőségek tárháza. A szerződésemen nem kellett módosítani, hiszen egymillió évre kötöttük, s abból csupán három év telt el... Boldog voltam, imádtam L. Ron Habardot, a tiszta szívű, nagy volumenű mestert, aki megteremtette ezt a földiparadicsomot. A kommunizmus meg a kapitalizmus, meg a jóléti társadalmak a nyomába sem léphettek. L. Ron Habard mellett Marx, Engels, Lenin nem volt mérhető; a közgazdaság nagy nyugati úttörői sem jöhettek számításba; az amerikai elnökök is csak kérhettek... Egyszóval, jól választottam. Minden esélyem megvolt, hogy sokra vigyem az egyház segítségével. Egy őrült ugyan nekünk feszült, könyveket írt, feltáró elemzéseket közölt, de végzett vele a szcientológia nagy szelleme. Vér András dr. az MTA tagja, a véresszájú pszichiáter, talán kicsit maga is „picipata” volt. Csáth Géza kései utódja, mindent megtett, hogy Magyarországról kiűzzék imádott munkahelyemet. Szerencsére, segítség érkezett. A magukat sokra tartó magyar gazdasági, pénzügyi körök kisstílű „szakemberei”, nagy számban csatlakoztak. S végre, létrejött egy olyan szerteágazó kapcsolatrendszer, amelyet mindig is akartunk. Előtérbe került a konspiráció, a magyar ügyosztályok már nem szólhattak bele a munkánkba. L. Ron Habardnak köszönhetően már többet tudtunk náluk, és természetesen sok – sok pénzünk volt. Arra is futotta, hogy lekötelezetté tegyünk politikusokat, meggazdagodni vágyó egyedeket, akik szívesen vettek részt tréningjeinken; szívták tőlünk a matériát... S, hogy munkánkat jól végeztük, azt nagyszerűen bizonyítja az a százas névsor, amelyet valamelyik elmebeteg egyed most nyilvánosságra hozott.

Az én személyes vallomásom itt véget is érne, de Los Angeles még nem a világ fővárosa!