Vajon, rövidesen kétes foglalkozású személyek lebzselnek majd az őszi napon, az avaron, a Kossuth téren? Pillanatnyilag nem tudjuk; az állambiztonsági szervek előrejelzése rosszabb, mint az időjárás előrejelzés és pontatlanabb. Véleményem szerint a „dömimond” társadalom nagy erőkkel készül a mi csodálatos és messze földön híres terünk elfoglalására. Jogállamban élünk, mindenki megmondhatja a véleményét és tiltakozhat az ellenszenves hatalom ellen.

De milyen is ez a Demi-monde társadalom? Hivatalos meghatározás szerint: „kétes foglalkozású személyek társadalma”. Nos kérem ide jutottunk: amikor kiállok a Kossuth térre, akkor lehetek „félvilági, kétes erkölcsű nő”, vagy „félvilág”. Vállalom! A kérdésem: a világ másik fele, mivel aposztrofálható?

Magyarországnak nyilván az egyik fele a tüntető elégedetlenek, a másik fele a hatalom! Ismerjük, hogy így ketten mire is képesek! Az egyik oldalon hazudtak, a másik oldalon, majd hazudni fognak! A harc örök, a hatalom szintén, csak színében, tulajdonságában, tömegében, méretében ect., változik!

De akkor mit is akarunk: a hatalom amorf eszközökkel halad a vezetőjével az élen beteljesíteni sorsát – sorsunkat? Akarjuk mi ezt? Vagy valami máshoz lenne inkább kedvünk? Az ellenzék a maga hatalmával operál és ördögi ügyefogyottsággal hajszolja a feltételes mód felsőbbrendűségét: Ha majd mi kormányzunk – mondja ... mi lesz akkor? Több pénz, jobb élet; a sanyarú sorsok apró diplomatái aláköltöznek a mélybe? Vagy kilépünk az Európai Unióból? Netán új Magyarországot építünk, ahol ez is lesz, meg az is?

Képzeljék, én hiszek a virtualitásban. Vettem a minap egy igen erős számítógépet, hogy végre itthon tudjam modellezni mi si fog történni a Kossuth téren. A számítógépem is azt mondja, hogy nagy erők mennek a Kossuth térre valamiért. Keresem a választ, miért? A számítógépem nyűgös: miért, miért – kérdez vissza folyamatosan. Eszeveszett gyorsasággal futtatja az algoritmusokat, e pillanatban eredménytelenül. Még arra sem képes választ adni, hogy a hatalom színe változik-e? Már több éjszaka nem aludtam, mert izgatottan figyeltem azokat a halmazokat, amelyeket a computer alkotott, s hol ide, hol oda rakott; ilyen - olyan színekkel, s lobogva úsztak a Dunán, mint holmi égő konfetticsomók a kifolyt pezsgőtócsában. Imádom nézni ezt a fajta manipulációt. Ilyenkor magasabb régiókba röppennek, én leszek a Játékmester, a levezénylője egy nagy játszmának. Aztán felébredtem, hogy a számítógépem már elcsendesedett, mint a Kossuth tér, amikor kiürítették, s a kezemet pedig kedvesen nyalja isten báránya... Éltem a gyanúperrel, hogy áramszünet van, mert kirúgtak az Európai Unióból, vagy nincs olaj, mert az oroszok már nem szeretnek! Aztán, amint életre kelt a kijelző, megdöbbentem; nagy, piros bold Times New Roman betűtípussal ki volt írva: veszítettél, mostantól Demi-monde vagy!