Idealizmus és "szent szar"
Jönnek a kubaiak. Na és? A Kádár vezette Magyarországon több kubai egyetemista volt, mint az összes többi. Ide házasodtak, ide települtek. A kubai lányokkal pedig fiaink költöztek az óceánon túlra. Itt is - ott is születtek félvérek. A Havanna lakótelep ha majd egyszer mesélni tud, még a "szent szart" is megeteti velünk. A ma Magyarországa: zsidók cigányok, kubaiak, sokféle félvér, és egyre kevesebb magyar hazája. A legújabb nemzetközi felmérések 2020-re azt jövendölik, amennyiben a trend nem változik - ahogyan én tudom miért is változna, hogy 3,5 millióra fogyatkozik a magyar emberek száma.
Idealisták vagyunk: a szépséget a jóságot látjuk ott is, ahol csak az ocsmány terem meg. Pedig az ember génjeiben egyformán jelen van a jó és a rossz. Ha szeretünk, ha dolgozunk, ha politizálunk - egyáltalán, munkálkodunk - , folytonosan kutatjuk a jót: a rosszat nem kell hajkurászni, az mindenben benne van - mondják! Ez az idealizmus kérem: ha fordítva gondolkodnának az emberek, hogy a jó az természetes, a rosszat meg irtsuk, talán változna a világ. Mert a jóra alapozott helyzet pozitív gondolatokat gerjeszt; a rossz pedig a jót is tagadja. Szerencsére nem vagyunk valamennyien idealisták, racionalista lényünk a biztosíték a világ előrehaladására.
Uff.
Magyarság -már amit magyarnak tartunk, az is kun, tót, német, olasz, besenyő, szláv, palóc, horvát, szerb, meg a jóisten se tudja felsorolni hány nemzet katyvasza.
van ahol magyarul se beszélnaek, pl Nógrádban pár helyenn, de még Miskolc környékén is vannak tót települések.
Ezek jelentik a magyarságot.Ezekhez csatlakoztak a cigányok, a zsidók, akiket egy idő után szintén magyarnak tekintünk, és valszeg így lesz ez a kubaiakkal, az arabokkal, a kínaiakkal is -mondjuk ötszáz év múlva.
Igazán bátor ember, aki maga el tudja biztosan dönteni, és ennek eredményében ítélkezni is arról, hogy mi a jó, és mi a rossz. A kérdés ugyanis rögtön felvetődik: KINEK ???? Vagyis kinek jó? ill. kinek rossz? Mert ugye ami egyiknek jó, az rossz lehet a másiknak.... és fordítva.
Más: vitatkozni érvekkel illik... nem pedig eleve degradáló jelzőkkel illetni azt, ami , vagy aki nem tetszik.... ez ilyenformán nem vita, nem érv.... csupán mocskolódás, vagy sárdobálás...