A Fideszt és a hozzá kötődő pártokat egy évtized óta azzal vádolják, hogy kisajátították a nemzeti jelképeket. Amúgy a jelképeink már az 1800-as évek elejétől kutatás és vita tárgyát képezték. Az ezzel kapcsolatos hangok a kor hungarista mozgalmaiban, hol felerősödtek, hol elhalkultak, az éppen aktuális politikai helyzethez igazodva. Aztán a „rendszerváltást” követően megújult erővel és szereplőkkel az egész tovább folytatódott.
Miskolcon életre hívtak egy olyan egyesületet, amely elméletileg magyarságkutatással és sumerológiával foglalkozott. Készültek honlapok is, mint a magyarságkutastás.hu, amely személyes honlap volt, de magas szinten foglalkozott a magyarság helyzetével.
Miskolcra pedig az emigrációból hazaköltözött és hívott kutatók „költöztek” be. Később csatlakoztak hozzájuk a munkájukat elveszítő itthoni kutatók.
Néhány név: Argentínából prof. Badiny Jós Ferenc a Nemzetközi Orientalista Kongresszus tagja, vagy az itthon élő, de kissé szélsőséges Pap Gábor művészettörténész, Bakay Kornél régész...

Ebből az ismeretlen egyesületből pár éven belül /1997-ben/ megszületett a Miskolci Bölcsész Egyesület, amely, most már hirdette, hogy sumér-magyar összehasonlító történelemmel foglalkozik, és külföldről is fogad hallgatókat. Prof. Badiny önálló tanszéket kapott, amely azt a hangzatos címet viselte, hogy: Ókor-közel-keleti és sumerológia tanszék, még ebben az évben Díszdoktorrá is avatta az egyesület.

Eközben Csurka is haladt előre pártjával, „meghódította” a parlamentet, s politikájával megcélozta a jobboldalt, illetve a szélsőjobboldalt. Ez zseniális húzásnak bizonyult. Ugyanis a műveletlen, vagy félművelt egyedek sokasága jelentkezett pártjába. / Ennek a magyarázata külön téma, s itt nem akarok vele foglalkozni./ Az első időszakban inkább az ifjúság. A jelképeiket pedig a magyar jelképrendszerből kölcsönözték. Így fordulhatott elő, hogy szkinhedek viseltek Árpádsávot, vagy éppen koronát ábrázoló kitűzőt, s megjelentek a nyomott pólók, amelyeken angyalok tartották a koronát: nem sorolom fel az abszurditások tömegét.

Ami viszont tényszerűen megállapítható és aktuális: a Jobbik követi ezt a Csurka által kidolgozott taktikát, de a stratégia is hasonló!

Miközben a politikai helyzet Magyarországon erősen abszurdizálódott, 1997-ben az akkori balos erők megpróbálkoztak állami egyetemmé emelni a Miskolci Bölcsész Egyesületet, mivel a választások előtti helyzet megosztotta az erőket, ez nem sikerült. Orbán Viktor a nagyhírű Kolozsvári Bábes-Bolyai egyetemet támogatta. Csurka pedig minden erejét belevetette a választások előtti kampányokba, s ennek folyamatában került sor a magyarságkutatás.hu megszüntetésére, mert a tulajdonosa nem volt hajlandó az aktuálpolitika karmaiba adni a netes oldalt. Viszont „Paleo-Hipotézisek” cimmel megjelentett egy könyvet, amely igyekezett a maga módszereivel rávilágítani az átláthatatlanná vált magyarságkutatás tarthatatlan helyzetére. A könyv ma már csak antikváriumokban kapható, a gyűjtők kuriózumként kezelik.
S ennek betetőzéseként, az 1978-ban haza került Szent Korona, amely közben kutathatóvá vált, publikálásra került Csomor Lajos „őfelsége a Magyar Szent Korona” című nagy ívű munkája, amely ugyan nem tett pontot a jelképekkel kapcsolatos kérdések után, de megbízható szakirodalom lett.

A Fidesz pedig megnyerte a választásokat, s méltó helyet igyekezett keresni legbecsesebb jelképeinknek. Némi politikai csatározás után ez talán sikerült is!

De a jelképeink kisajátítása nem szűnt meg: Bárki bárhová is használhatja. Én már láttam Szent Koronát budi falára ragasztva, és ékszerként, női nyakban. Árpádsávos bugyit, zászlót, kitűzőt etc. Politikai, etnikai, vallási hová tartozás nem határozta meg a jelkép megjelenését. Megítélésem szerint, jelképeink járják önálló útjukat, méltó, vagy méltatlan kezekben. Amilyen zegzugos, és kiismerhetetlen volt a magyar történelem, sokszor az ismeretlenségből előbukkanó regéivel és mondáival, ugyan ilyen jelképeink jelene, s ha nem gondoskodunk róluk nem lesz jövőjük.