A nemzetgazdaságok helyzetét a polgárai ítélhetik meg a legreálisabban. Miért? Mert amit az egyed a kosarába rak, azt neki kell kifizetnie, abból a pénzből, amelyhez valamilyen tevékenység folytán jutott hozzá, s abból kell megélnie és a családját eltartani: s ez a gyakorlat a mérvadó, mert mit is tudna kezdeni a nemzetgazdasági mutatókkal, amelyek bonyolultak, a tanulatlan ember számára követhetetlenek, s fizetni sem lehet velük. A hozzáértők pedig misztifikálják a helyzetet, természetesen a haszon reményében. Amiért most beszélni kell erről, az nem más, mint az Egyesült Állomok gazdaságának helyzete és hatása a nemzetgazdaságokra. A kialakulóban lévő újabb világméretű gazdasági válság, amely bizonnyal nagyobb lesz, mint bármelyik eddigi (!); s úgy tűnik, a gazdasági és társadalmi összeomlás kivédhetetlenné válik.
 

Az Egyesült Állomok gazdaságának fejlődése nem megtorpant, hanem egyszerűen megállt. Lehetne strukturális okokra mutogatni, de egyszerűbb, ha azt mondjuk: eljött az ideje a javak ujraelosztásának, újrafelosztásának! A kapitalizmus minden formájában elavult, nem szolgálja ki a polgárt, sem a fejlődésnek nem mutat szabad utat. A tudósoknak, olyan formációt kell keresni, amelyben az emberi gondolkodás és tevékenység szubjektívvé válik, a központi irányítás elveszíti lényegét, vagy éppen nagyon is dominálni fog.
Magyarországon a kétharmados parlamenti többséggel bíró fidesz központi irányításra törekszik. Valószínűleg nem bízik a „kollektív okosságban”; nevesen: a műveletlen tömegek nem képesek sem a maguk eltartására, sem a társadalmi méretű életvitel menedzselésére; egyszóval a degenerált és hovatovább hülye társadalmat „vasfegyelemre” kell szoktatni a módszerek megválogatása nélkül, eredmény centrikusan. S ezt a megállapítást alátámasztja a „happy társadalom” happy érzete is, hiszen valamennyi intézmény a fidesz népszerűségét diagnosztizálta, amely töretlen! De miért is alakulhatott ki a társadalomban ez a happy érzet, s „gondolkodik-e a társadalom”, vagyis, képes-e a társadalom „gondolkodásra”? Rögvest meg is válaszolhatjuk: a társadalom nem képes „gondolkodni”! Ebből pedig az következik, hogy valakinek gondolkodni kell a társadalom helyet.
 

Orbán Viktor, úgy ítélte meg, hogy Isten és ember előtt kiválasztott személyként neki kell gondolkodni a társadalom helyett. A társadalom pedig az orbáni ötletet kétharmaddal honorálta. Tehát pillanatnyilag Orbán Viktor gondolkodik a társadalom helyett. Ez a fiziológiai folyamat hasonlóképpen működhet, mint az egyed gondolkodása. Érkeznek az impulzusok az agyba, s ezeket szerteszéjjel kell osztani a testben, hogy az izmokat működésre sarkallják (!) Az agy parancsokat ad, nem kér, ad!
 

Hát igen, ha úgy értették, ahogyan én, akkor jól értették: Orbán Viktor a nemzet agya, esze! Tehát eszement társadalom lett a magyar: teleportálta a szürkeállományt Orbán Viktor „csontszarkofágjába”! S e kiismerhetetlenné vált „csontépítmény” mostanra önállósította magát; mintha csak egész életében arra a kétharmadra várt volna, amelyet nemrégen tetszettek neki adni. Igaz, mint fent már jeleztem, a társadalom nem képes „gondolkodni”, se integrálódni, de még a szinkronizációra sem! Ennek ismeretében tehát nem meglepő, ha a világ különféle tájain mindig felbukkan egy hasonló kaliberű egyed, mint Orbán Viktor, aki mindjárt a nemzet eszévé válik. A távoli és közeli múltból is ismerünk ilyeneket.
 

A nemzet esze azonban nem a nemzet lelkiismerete is egyben; az esetek többségében az ész és a lelkiismeret nem rokonok. Az ész a racionalitás, a lelkiismeret pedig meghatározhatatlan érzelmi kitörés a legváratlanabb pillanatban! Orbán Viktor tehát a nemzet eszeként racionálisan kell, hogy viselkedjen. Ki kell építenie egy olyan hatalmi rendszert, amely pillanatnyilag még nem létezik, sem Európában, sem Ázsiában, sem Afrikában! Ennek a rendszernek a nevét még nem tudjuk, viszont ismerjük a működési mechanizmusát, mert az nem teljesen új, azt is mondhatnám, hogy bizonyos mutáció eredménye. A parlamenti demokratizmus, a diktatúra, a demokrácia, a machiavellizmus és a direkt kizsákmányolás fenemód furfangos keveredése. Miért is?
 

Orbán Viktor magára szabja a nemzetet, s az kezd is olyanná válni, mint egy tumoros agy monochromatikus víziója. A mámor depresszív hatalmi kényszert szül, ami azzal a nyomorult érzéssel jár, hogy mindenki potenciális ellenség, és ezek közül ki kell irtani, akik nem a mi nézeteinket vallják. S eközben előtérbe kell helyezni a nekünk megbízható egyedeket. De, ha az agy beteg, akkor hibás döntések születnek: Orbán Viktor bűnözőket emelt miniszteri posztra, bár kétségtelen, hogy egy bűnöző társadalom lelkiismeretét a bűnözők értik meg legjobban. A választásokkal tehát alig változott valami az országban: az előző alom is bűnözőkből állt, csak ők a vörös színt szeretik, a mostani pedig a narancssárgát.
 

De a hatalom nem a színeken múlik, s nem is színfüggő! A hatalom létrehozása attól függ, hogy engedik-e, hogy az a bizonyos erő, hatalom legyen. Hogy kik? Hát a többség, a nemzet! Most a nemzet asszisztál a hatalom létrehozásában. Ez egyébként helyes is, hiszen később nem kritizálhat, vagy csak az önkritikán keresztül.

A magyar nemzet többször is került már hasonló helyzetbe, mert hagyta, hogy helyette döntsenek: lett István nevű királya az országnak, aki belekényszerítette a nemzetet a keresztény katolicizmus pornográf világába, elvéve ezzel a nemzet évezredes hitét; aztán néhány sehonnai a trianononi kastélyban eladta az ország több mint felét, majd később ellenforradalomnak álcázott forradalom tizedelte a magyart „nagyúri” passzióból egy „káder” vezetésével. Még később pedig egy Antall nevű félkegyelmű eladta az ország másik felét. Akik az óta kerültek a hatalom csúcsára, mindig érzékeltették, hogy az antalli örökség folytatói. Nem tudom, hogy büszkeség, vagy hülyeség indikálta bennük ezt az érzést, de mindegy is, az ország helyzete nem javult, hanem folytonosan romlott!
 

Orbán Viktor, most megszüntetheti ezt a folyamatot: az ész diadala lenne! Ugyan, máris milliók élete függ Orbán Viktor kisded játékától. A címek osztogatása után, vagy közben, már elkezdődött az ország fosztogatása: megértően csak az erőforrások cseréjéről beszélünk, hiszen az én barátom nem lehet a te barátod! Az öngyilkosok száma egyre növekszik, pillanatnyilag éppen ötödikek vagyunk a világ országainak rangsorában. Az adók a kamatok irracionális kiszabása egy-egy szög az egyed koporsójába! Mindeközben az élet szép, a nap ragyog, a nemzeti pénzünk, a forint, vitustáncot jár, és megállíthatatlanul halad az elmúlás irányába.
De egyszer minden elmúlik, lehet, hogy van aki nem tudja?